Az életünk, bármilyen közhelyes, egy folyamatosan változó, akár hétről-hétre újabb megoldásokat kereső halmaz -és mint ilyen, kicsit mindenkinek más van ebben a bizonyos halmazban. Látszólagos egyezőségek mellett, egészen különböző helyzetekre kell reagálnunk. Nem titok, 38 éves vagyok, így volt szerencsém még élni akkor, amikor levelet írtunk és a postást vártuk, amikor a szüleim kulccsal a nyakamban engedtek le, és onnan tudtuk, hogy menni kell haza, hogy felkapcsolták a közvilágítást. Nem is volt ez olyan régen. Akkor egy levél, amit megírtunk még aktuális volt, amikor napokkal később megkapta a címzett... Most ha küldünk egy e-mailt, ami a másodperc tört része alatt ér célba, már lehet, hogy mire elolvassa az érintett, nem lesz aktuális. Hogy ki tehet erről? Hogy ez mennyivel jobb vagy rosszabb, ami volt, elméleti kérdések -melyek a gyakorlatban csupán egy hétköznap esti nosztalgiázós baráti beszélgetésbe férnek bele. Most az történik, hogy amikor már tudjuk a válaszokat, a kérdések nagyrészre lecserélődött... 

De akkor hogyan tovább? Mit tehetünk? 

A látásmód, amiben felnőttünk mi, új perspektívát kíván -már csak azért is, mert a gyermekeink, az új generáció már ebben a szellemben induln el az úton. Mára nem a konkrét kérdések lettek a fontosak, hanem sokkal inkább az irányok... Hogy merre van nekünk az előre és miképpen tudjuk a gyors alkalmazkodás képességét elsajátítani... Szükségessé vált, hogy magasabb sebességben, ám a megfelelő mértékben reagáljunk. 

És amikor jön egy váratlan helyzet... Covid!

Magyarország alapvetően, de azért más országokban is sok helyen le vannak maradva a cégek a valós online jelenlétet tekintve -egy olcsó weboldal nem online jelenlét! Ezen időszak alatt megtapasztalható volt, hogy azok, akik az elmúlt években fektettek ebbe, jobban viselték, viselik a válságot -itt jegyezném meg, hogy a szolgáltatások 90%-a az online térben, ha nem is ugyanolyan intenzitással, de folytatható. 

De, hogy kinek hogyan sikerült reagálnia -egészen vegyesen mentek neki ezeknek a hónapoknak a cégek és ha egy picit jobban belenézünk, nagyon érdekes tényeket is megállapíthatunk. Számomra az egyik ilyen volt, hogy olyan éttermeket láttam végleg bezárni, amelyek már 10-20 éve a piacon voltak. Nem volt tartalék, vagy csak ez egy "jó alkalom volt" arra, hogy befejezzék, mert nem volt utód -nyilván eladni a covid alatt lehetetlen lett volna. További érdekesség volt számomra, hogy amint kinyitott az Obi (barkácsáruház), tömegek jelent meg előtte és látszólag fél Budapest felújításba kezdett. 

Maszk és idősáv... Az első hetekben bár a maszk viselési szokásokat tekintve fegyelmezettebbek voltak a lakosság tagjai, az idősávot tekintve pont az idősek voltak azok, akik rendszerint megszegték -saját tapasztalat, ha valaki másképpen érzékelte, akkor megkövetem magam. Mára már mindent kitalálunk, csak ne kelljen maszkot viselni... Az orrunk kint van, "jajj nem is ismerek koronást", "olyan meleg van", "nem lehet benne levegőt kapni"... és még sorolhatnám, pedig ezzel a nagyon egyszerű dologgal képesek lennénk megvédeni a környezetünket... És akkor itt térjünk is vissza az eredeti felvetéshez: "amikor már tudod a válaszokat, akkor cserélődnek le a kérdések". Tudjuk, hogy a korona vírus nem mindenkire halálos, azt is tudjuk, hogy itthon a védekezésnek köszönhetően kisebb mértékben érintette a lakosságot -és bár a veszély nem múlt el, a közönyösség képes arra, hogy legyintsünk, és lecseréljük a kérdéseinket, hogy olyan válaszokat kapjunk, amelyek még meg sem születtek, vagy csak nem most van itt az idejük. 

Konklúzió... már ha lehet.

Újra egy közhelyet kell elővennem -és miért is ne, hiszen nem véletlenül születtek. Először nekünk kell változni, alkalmazkodni ahhoz, hogy a környezetünk is megtegye... És igen, néha látszólagosan elsőnek kell lenni! Képessé kell válnunk a változások kezelésére, a magasabb sebességre, egy új látásmód befogadására és arra, hogy mindez természetes módon váljon az életünk részévé, hogy ne okozzon mindennapi stresszt.