Egy válásban nem csak a felek válnak, hanem a barátok is -erre csak most jöttem rá. Olyan üzeneteket kapok, hogy mi lesz most velünk, hogyan lesz ezek után, megtörtem, az árral szemben kell úsznom... Egy-egy reakciót elképedve olvasok, vagy hallgatok -mert én naívan azt gondoltam, hogy a mi válásunk ugyan kihatással lesz bizonyos dolgokra, de arra biztosan nem, hogy a barátainkkal ugyanúgy legyünk. És mivel van olyan, aki olvashatja ezeket, szeretném leszögezni, hogy nem bántani akarom őket, csak egy picit idehányni -ahogy most tanultam- azt, ami bennem van.

Olyan k.rva nehéz elválni valakitől, akit emberként még szeretsz, csak a párkapcsolat nem működik... Erre miért kell rárakni azt is, hogy barátok lelkét ápolni kell -mert mintha az ő szakításuk is lenne.

De nem az! Álljunk meg- hogy kérem?!

Nagy a tanulság, hogy kettészakadnak, és csak páran maradnak meg a közös halmazban. A többiek választanak, és eltűnnek, de mindenki fájdalma hirtelen azoké lesz, akik válnak. Nem olyan nyílt dolog ez, hanem egy sokkal csöndesebb valami... egyszercsak azt lehet észrevenni, hogy nincs reakció egy üzenetre, vagy kilépnek chat csoportokból. Jesszus, komolyan! Chat csoportból lépnek ki! Felnőtt emberek vagyunk -legalábbis eddig azt hittem, hogy ebből már kinőttünk... mégsem. És persze van a közhely, hogy bajban ismerszik meg a barát, de akkor itt és most szögezzünk le valamit:

Vannak olyan dologok, amikre nincs válasz. És igazából kérdés sem.

Aki az egyik héten még "lelkitárs" volt, az egy válás következtében ne álljon egyik vagy másik oldalra -főleg, ha a két fél szeretetben válik el. Szó sincs galád veszekedésekről, vagy durvább dolgokról... Mégis mintha a barátok saját tragédiaként értékelnék, mintha érintettek lennének, valahogy mintha a szakítás őket is érintené. Ők is gyászolnak, haragszanak, elmúlnak. És akkor újra álljunk meg... Haragszanak, gyászolnak, elmúlnak. Miért is? Mi változik? -oké annyi bizonyosan, hogy nem együtt találkoznak velünk, legalábbis egy darabig biztosan nem. De ezen túl mi változik? Miért kell választani, miért kell eltűnni, miért kell szétszakadni... Értelmetlen kérdések egy értelmetlen beszélgetésben, amit valójában magammal folytatok nem csak most, hanem minden este, amikor felhívnék valakit, de már azért nem teszem, mert nem tudom azt a fájdalmat és csalódottságot is magamra venni, amit a barát mond. Köszönöm, pont elég most az, ami bennem van. A gyász, az elmúlás és az új élet első lépcsőfokainak az építése. Hogy önző dolog? Lehet! De talán megérthető...  

Szóval kedves váló párok barátai. Legyetek igazi barátok! Nem kell több, mint egy üzenet, hogy legyen szép a napod, vagy egy közös vacsora... Nem kell több, mint ott lenni. Mármint tényleg ott lenni! Nem eltűnni, vagy siránkozni. Csak egy kéz kell, amit meg lehet fogni a gyengébb pillanatokban, az kell, hogy rángassatok ki, ha a gödör mélyén vagyunk. 

Köszönöm a figyelmet! 

U.i: és köszönöm a barátaimnak, hogy barátok.

Ha van kedved, csatlakozz a Női akadémiához

https://www.facebook.com/Noi.akademia/