2017. júl 24.

Felnőtt a gyerek?! Avagy a mamahotelben lakók...

írta: Női Akadémia
Felnőtt a gyerek?! Avagy a mamahotelben lakók...

mamahotel2.jpgRégóta figyelem a környezetemben élőket, a kollégáimat, barátaimat és a tágabb környezetem, hogy hogyan működik az elköltözés otthonról. Eleinte csak azért, mert van egy 15 éves lányom, és fel akartam készülni erre a pillanatra, aztán már azért, mert egy nagyon érdekes kép rajzolódik, méghozzá az, hogy egy jelentős százaléka a fiataloknak nem költözik el a huszas éveiben. Volt már erről egy értekezésem itt a blogon, akkor abban a megvilágításban, hogy mit tegyen a nő, ha a pasi, akivel összejött, még otthon lakik, de már elmúlt harminc éves. Akkor is nagy vitát váltott ki a dolog, most sem számítok másra, de most egy másik oldalról szeretném megközelíteni a témát, mégpedig anyai oldalról... Azaz felnőtt a gyerek, vagy harminc évesen is gyerek?!

Na nem úgy értem, hogy nem gyerek, hiszen élete végéig a gyerekem marad, inkább csak az a kérdés, hogy hogyan kell kezelni, ha már elmúlt 25? Hiszen otthon lakik, még mindig én mosok és főzök rá... akkor vajon beleszólhatok abba, hogy mikor jár haza? Milyen barátokkal lóg? Mire költi a pénzét, hova megy nyaralni, mennyit iszik, miért dohányzik? Mert ha mindebbe nem szólhatok bele, akkor ő már felnőtt... Ha felnőtt, akkor a "felnőttes" dolgok is vonatkoznak rá, miszerint, saját magára kell például mosnia, főznie... És elkezdenie a saját életét, egy saját lakásban. Szerintem ez nem anyagi kérdés, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy elsőnek ítéljük. Hiszen tegye fel a kezét az, aki saját lakást kapott az elköltözéséhez... Én sem kaptam, először egy barátom lakásában "béreltem" egy szobát, aztán egy nagyon pici lakást az Árpád híd mellett, egy borzalmasan lepukkant utcában, mert én, akartam felnőtté válni, és kiszakadni -persze sokkal kényelmesebb lett volna otthon maradni, és minden este vacsorát kapni, és reggel tiszta ruhát. 

De azt is tudomásul kell venni, hogy ez egy másik kor, ahol az internet segítségével olyat látunk, látnak a mai gyerekek, amit mi maximum csak hallottunk, hogy hogyan élnek mások, mit csinálnak... Hogy hogyan kell az első milliót megkeresni 20 évesen, és csak az a menő, ha teraszos lakásod van a belvárosban. Én magam imádok ebben a korban élni, ahol minden egy karnyújtásnyira van, de azt látom, hogy a mai fiatalok nem lettek felkészítve erre a robbanásra, ugyanis az a kirakat, amit látnak, elérhetetlen a számukra, ezért inkább el sem indulnak az úton, mert nem látják, hogy az út eleje milyen, és hogy hol kezdődik. Talán nem is látják, hogy létezik a saját útjuk... Élnek a "mamahotelben", mert "nincs pénzük" elköltözni... A mi korosztályunk pedig nem érti az egészet, hiszen nekünk sem volt, mégis megtettük. Bátrabbak voltunk? Vagy jobban akartuk? Talán mindkettő, és egyik sem... Mi nem hagytuk azt, hogy a Facebook és az Instagram kirakata elhomályosítsa a valóságot -hogy akkor ez még nem volt? Volt más... 

Szóval akkor most mi van a gyerekkel, ha már felnőtt, de még otthon lakik? Mikor teszünk jót vele? Ha még mindig ott van este a vacsora és reggel a tiszta ruha, vagy azt mondjuk, hogy irány a való élet, és vegye ki a részét a felnőtt életből? Az én véleményem az, hogy az utóbbi, mert a "nincs pénzem elköltözni", az egy olyan kifogás, ami nem tanítja meg küzdeni, és akarni. Ha szerencsés a gyermekkor, akkor az egész arról szól, hogy hogyan könnyítjük meg azt az első 25 évet azért, hogy az utána következő évtizedekben boldog felnőtt legyen -olyan tudással a kezében, amely képessé teszi az önálló életre.

A felnőtt korú, de mégis gyermekstátuszban élő fiatalok száma pedig évről-évre emelkedik, a szakirodalom "Pán Péter" generációnak is nevezi azért, mert a döntéseit halogató korosztályról van szó. Ez pedig egy olyan társadalmi probléma, amelynek a gazdaságra gyakorolt hatása komoly következményeket hordoz azzal, hogy kitolódik a családalapítás, és a munkavállalás is, ami lássuk be nem egy jó irány. De akkor mégis mi a helyes, ha otthon lakik még a "gyerek"... Felnőttként kezelni, vagy gyerekként? Mosni és főzni rá, vagy noszogatni az önálló élet felé? Rátok bízom a döntést -és ez a kulcs, hogy DÖNTÉS, nem pedig az "ej ráérünk arra még" identitás okozta halogatást. 

Ha van kedved, kövess minket a Facebookon

https://www.facebook.com/Noi.akademia/

 

Szólj hozzá