Hogyan változik a munkaerőpiac, avagy merre van az előre?!
Az elmúlt évben többször felmerülő téma a vacsoránál, hogy "mi leszel, ha nagy leszel"... Mégiscsak 15 éves a lányom, ezért kb 1 éve alkalomszerűen előkerülő téma a részemről, hogy megtudjam, merre van az előre... Általában ugyanaz a válasz érkezik, hogy nem tudja, hol van az még, és egyébként is, nem igazán akar ő robotolni. Már-már kétségbe voltam esve, hogy ennyire nem lehet nem tudni, hogy mire vágyik, mígnem kicsit mélyebbre ástam magam a témában, illetve ki nem fordítottam a kérdést. Éppen tegnap már csak úgy tettem fel, hogyha felkelsz 25 évesen, akkor hova fogsz elindulni? Egy irodába? Egy üzletbe? Egy számítógép előtt fogsz ülni, vagy rohangálni a városban...? Erre már egészen értékelhető válaszok érkeztek... Ekkor kiléptem az Anyuka szerepből, és hirtelen abban a szerepemben láttam a visszaigazolást, amely projektet éppen fél éve tervezek és alkotok azért, hogy a jelenleg végzős diákokban sikerüljön egy kicsit a helyére rakni a dolgokat, amiket úgy fogalmaztunk meg: irreális elvárások, média robbanás, kezdeti kudarc átfordítás, kooperáció kilakítása, aktivizálódás, csoportos mobilizáció etc.
Így aztán miután képes voltam Anyuból szakemberré válni, azonnal sikerült félreraknom az aggódást, és meghallani mindazt, amit a lányom mond: nem tervei nincsenek, csupán csak még nincs meg a neve annak, amiben minden benne van, amit neki kedve lenne csinálni. Érdekes dolog, mert ha a munka világát jobban megnézzük, akkor tisztán látszik, hogy az elmúlt években olyan szakmák jöttek létre, amiket ezelőtt 5 évvel még nem ismertünk, és ez a folyamat annyira gyors, hogy az 5 év múlva rész még erősen homályos. A munkerőpiac változása szükségszerű, és manapság már egy haladó vállalatnál sem az számít, hogy milyen iskolákkal indultunk útnak, hanem az, hogy mennyire vagyunk képesek reagálni a változásokra. Milyen skillek, milyen attitűd jellemez minket, mert minden más tanulható specifikusan arra a területre, amiben elhelyezkedünk.
De mit is jelent ez? Hogy leszámítva a klasszikus szakmákat, mint orvos, vagy ügyvéd, már nem a diploma határozza meg a pályánkat, hanem a változásra való képesség, illetve az, hogy mennyire vagyunk nyitottak. Azaz a rendszerszemlélet elsajátításához mindenképpen szükséges az iskola, a gimi, a fősuli, vagy egyetem, de a pontos szak meghatározása sokkal inkább kell, hogy szerethető legyen, mint fontos. Ugyanis a belépőkártya egyik fele csak a diploma abba a világba, amit ideálisan vágyhat egy gyermek most, a másik fele a nyitottság az újra, és az a misztikus világhoz való hozzáállás, amiről most még csak vízióink vannak. Persze így jó döntést hozni igen nehézkes, éppen ezért minden döntés, bármelyik iskola, vagy szak jó választás.
Következtetésképpen kimondhatjuk, hogy a sikeres munkaerőpiacra való lépést nagyban befolyásolja az, hogy elég az irányokat vázolni, már nem kell konkrét dolgokba beleragadni. Éppen ezért a szemléletváltást nem elég akkor felismerni, amikor ott állunk a kapuban, hanem már most úgy érdemes készülni, hogy ennek tudatában lépkedjünk a tanulási folyamat létráján.
Ha van kedved, kövess Minket a Facebookon
