A munkahelyi hűtő pszichológiája
A munkahelyi hűtő valahogy úgy működik, mint egy közös éléskamra, amiből mindenki elvesz, de nem mindenki rak bele. Ráadásul visszatérő probléma, hogy te már nem biztos, hogy azt tudod kivenni, amit beleraktál...Ez pedig egy olyan harcot indít be, ami egy külön kommunikációs csatornaként, már-már háborúvá edződve kering az üzenő falon, a hűtő elején, vagy bárhol, ahol felületet kap rá -persze mindez egyoldalú, és sokszor még névtelen is. Hiszen a menj a fenébe, hogy megetted a kajám aláírás nélkül arctalan. DE közben mivel nem hagy nyugodni a dolog, már odáig jutsz, hogy gyanúskodva nézel körül, hogy melyik kollégád ehette meg az általad berakott "hazait", de sosem jössz rá, hogy ki volt a tolvaj. Aztán eljutsz oda, hogy bizonyítékot akarsz, és hashajtót teszel a kajádba, de akkor pont nem veszi el senki, mintha ordítana róla, hogy ebből lesz a baj -és mindegyikbe ugye mégsem tehetsz. Szóval maradnak a gyanúskodó pillantások, és a hűtő, ami jó esetben egyfajta csere üzemmódban működik, ha pedig nem vagy szerencsés, akkor simán egy feketelyuk.
Aztán itt a műanyag doboz kérdése... Mert ugye abban vitted be, ami eltűnt. Két eset van, és hirtelen nem is tudom, melyik a bosszantóbb. Az egyik, hogy napokkal később megtalálod a dobozod -persze nincs elmosva. A másik, hogy a doboz is a feketelyuk áldozata lesz. Mindkettő bizonyító erejű, mégsem adja meg a személyt hozzá, azaz a tettest.
De mégis miért csinálják ezt? Mi viszi rá a kollégát, hogy sunnyogva ellopja a kajád? Bátorság? Csíny? Bosszú? Lázadás? Vagy szarul főz az, aki csomagol... Bármelyik lehet, hiszen mindegyik okból következik az okozat. Talán még az is előfordul, hogy a szükség viszi rá, hogy a savanyúságodból az utolsó uborkát is kiegye. A kérdés inkább az, hogy miért nem kérik el? Én magam olyan típus vagyok, aki szívesen osztja meg azt, amit otthonról hozott, mégis előfordul, hogy a hűtő fektelyukká változik. Esetemben azért, mert nem élek az ilyenkor alanyi jogon járó cserével, azaz azzal, hogy elveszem amit elvettek, vagy legalábbis valami hasonlót.
A munkahelyi hűtő pszichológiája tehát egyfajta céges számháború, ahol az arcok maradnak titokban, és az ebédek tűnnek el nyomtalanul. Talán azért sem derül fény a tettesekre, mert bármennyire bosszantó, mégis kihívásként tekintünk rá, amivel szembe kell néznünk, de az "ágy alá" nézni már nem merünk.
Tipp: Személyesítsük meg a kajánkat, azaz írjuk rá a nevünket, ha ez kevés, akkor rajzoljunk rá szigorúan néző szemeket - komolyan! Ezzel azt mondjuk, hogy tudjuk, mire készülsz, de figyelek!
Kérdés: Te hány uborkát és töltött káposztát loptál már a hűtőből?
Ha van kedved, kövess Minket a facebookon.
