Miért félünk a boldogságtól?
Van a klasszikus hármas, amit alappilléreknek hiszünk. Magánélet, munka, egészség. A másik alap, hogy amennyiben jól működik kettő, akkor a harmadik tuti nem... És ha mégis, akkor el fog romlani, mert hát kik vagyunk mi, hogy minden jól menjen? Miért is érdemelnénk meg? CSAK! És itt akkor be is fejezhetném a sorokat, de ennél azért többet szoktam írni, ezért most sem teszek másképpen.
A boldogság érzése nem valami szerzett jog. Nem azért jár, mert jár, hanem azért, mert kiérdemeltük. Kiérdemeltük azzal, ahogy élünk, ahogy érzünk, ahogy vigyázunk magunkra. Elkerülhetetlen, hogy ehhez nyitottak is legyünk, és mindefajta félelmünket képessé váljunk legyőzni. Ugyanis a boldogság elvesztésétől való félelem egyenes út a boldogtalansághoz, ahhoz, hogy az élvezeti rész helyett valamiféle unalmas megélésben legyünk. Nagyszerű! Tehát félünk, ezért elveszítjük, Na de ki ne féltené a boldogságát, amiben él? Hát persze, hogy mindenki... Ezért ez a legnehezebb része az élet nevű társasjátéknak. Úgy lenni benne, hogy bizonyos érzéseket hagyjunk átszaladni magunkon, miközben felismerjük a pillanatot, amikor jól pofán kell vágnunk azt, ami nem odavaló. Ugyanis ha nem ezt tesszük, akkor nem leszünk képesek az adott napon, vagy percben realizálni, hogy most éppen boldogok vagyunk, ugyanis az elvesztésétől való félelem elnyomja majd a valódi dolgot. Itt akkor meg is állapíthatjuk, hogy ez most még nehezebbnek tűnik, mint pár mondattal ezelőtt.
DE! -mert mindig van egy de és itt most szerencsére. Nem kell betojni, ugyanis mégsem olyan nehéz ez, csak gyakorolni kell. Először csak az adott felismert pillanatot kell megragadni, aztán a percet, ahiol azon kapjuk magunkat, hogy mosolyra görbül a szánk, aztán próbálkozhatunk egy egész nappal is. Haladóknak pedig kifejezetten ajánlott, hogy verjék pofán a félelmeiket és tartsák meg hetekre, vagy hónapokra a boldogság érzést. Mondják ki, mutassák meg és legyenek benne. Talán ez a legfontosabb mégis -benne lenni és kimondani. Hangosan, merészen, egyszerűen. Én megteszem az első lépést: Örülök, hogy megismertelek! -sőt! boldog vagyok tőle...
Ha van kedved, kövess minket a Facebookon
