Gyakorlatilag a csapból is az folyik, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, mert ott vár ránk az igazi fejlődés. Oké! De mi is az a komfortzóna? Honnan tudjuk, hogy éppen benne vagyunk, vagy kiléptünk belőle? És vajon az életünk minden területén van komfortzóna, vagy ez koncentrálódik valahova? És jó-e az, ha állandóan kilépkedünk belőle?

Pár hete egy írás kurzuson voltam... Többen kérdezték meg tőlem, hogy miért, hiszen a szavak bennem vannak, és általában sikerül "papírra vetnem" őket. Az első válaszom az volt, hogy jobban szeretnék írni annál, ahogy most teszem. Stílust szeretnék, valami olyat, ami képes nagyobb réteg megszólítására... Aztán elérkezett a nap, és az első feladat után, amit kritika kísért legszívesebben felálltam volna, hogy hazamenjek. Nem is menni akartam, hanem futni inkább. Fel is hívtam a páromat, hogy lassan készülhet, a következő szünetben jöhet értem, annyit még itt maradok, mégse vesszen kárba a pénz, amit befizettem... És ahogy kimondtam ezeket, elindult bennem valami, és már tisztán láttam, hogy miért is jöttem el: a komfortzónámat akartam tágítani. Idegen embereket akartam magam körül, mert a világ, amelyben élek, annyira ismerős már, hogy tökéletesen tudni vélem, mi lesz a következő történés. Pontosan tudom, hogy mikor kell elindulnom hazafelé, hogy még legyen parkolóhelyem az utcában, és azt is, hogy hétfőn melyik kollégám az, aki hulla fáradtan mereng a gépe előtt a hétvégi bulik miatt. Szóval visszahívtam a páromat, és mondtam neki, hogy ne jöjjön értem, mert én ezt most végig fogom csinálni akkor is, ha valami nem úgy alakul, ahogy várom, ahogy kényelmes... 

Tudom, hogy nagyon megosztóak lesznek a következő soraim, és sokan próbáltok majd megcáfolni, de a komfortzóna az, amelyben "beletörödve" élsz. Mondok példát: ha Téged folymatosan megaláznak a munkahelyeden, de nem lépsz ki belőle, akkor Neked az a komfortzónád! Ugyanis a komfortzóna nem azt jelenti, hogy ott feltétlenül jó neked. Azt jelenti, hogy az újtól való félelem erősebb a megszokásnál, ezért inkább választod a megszokott rosszat, mint az ismeretlen újat. Itt tenném hozzá, hogy a komfortzóna a legtöbb esetben nem rossz, sőt! Hiszen komfortzóna az is, ha mindig ugyankkor indulsz el haza, hogy legyen parkolóhelyed, mint én...

Úgy kezdtem, hogy a komfortzóna, mint tévedés -de mire is gondoltam ezzel? Röviden arra, amit pár sorral feljebb leírtam... De persze ennél összetettebb a dolog. Sok definíciót olvashatunk a témában, melyekkel én magam is egyet tudok érteni, de van egy-két olyan is, amelyek szerintem félrevisznek és a tévedés ebben áll. Ugyanis a komfortzóna nem attól függ, hogy jól érezzük-e magunkat az adott helyzetben, sokkal inkább jelent megszokást. Mert ha megszoktuk, hogy megaláz minket valaki, és ez már évek óta így megy anélkül, hogy tennénk ellene, akkor nem beszélhetünk arról, hogy ez jó -mégsem lépünk ki belőle, mert félünk, hogy mi lesz velünk, hol dolgozunk majd, és egyébként is... Bármilyen nehéz is a helyzet, komfortzónát csináltunk belőle. A komfortzóna tévedése ez, amit vagy időben felismerünk saját magunkban, vagy évekig gyötrődünk a bűvöletében. 

Én azon a hétvégén nem hagytam magam hazamenni, mert azt éreztem, hogy ez egy menekülés lenne vissza a komfortzónámba a nehézségek felvállalása helyett. Két dolgot is nyertem vele. Egyrészt megtudtam, hogy akkor fognak csak sokan olvasni, ha divatos témákról írok -ami nem áll szándékomban. Másrészt pedig megtapasztalhattam kicsiben, milyen kilépni a komfortzónából.