Nem lehet mindenkinek saját irodája, ezért a személyes tér a munkahelyünkön elég korlátozott több szempontból is, hiszen ez általában az íróasztalunkra koncentrálódik. Ezért az asztalunkon vagyunk önmagunk, ott mutatjuk meg a viszonyunkat, a hozzállásunkat... Sajátunkként kezeljük, azaz, "el az asztalomtól!", és senki ne mondja meg, hogyan rendezzem be, hiszen ez az egyetlen felület, ahol egy kicsit önmagunk lehetünk. Egy fénykép, egy apó mütyür, vagy bármi, ami komfortossá teszi számunkra a teret, annak ott a helye -még akkor is, ha valami értelmetlen céges szabályzat előírja, hogyan kell kinéznie az íróasztalnak.

Viszont jó, ha tudod, hogy az íróasztal elhelyezése, és még a monitor állása is kifejez valamit -nem feltétlenül tudatosan, de mindenképpen üzen egy értő szemnek, úgyhogy vigyázat mindenki, nehogy aztán olyat "mondjunk", amit eszünk ágában sem volt elárulni.

Persze vannak kivételek, mint mindenhol, itt miért lenne más... ilyen például a banki szféra, posta, ahol a masszív elválasztóvonalnak szerepe van, azaz az ügyfél pl ne tudjon megfojtani akkor sem, ha ingert érez rá, vagy fordítva. Egy átlag munkahelyen nem biztos, hogy találkozunk ilyennel, de nem ritka, hogy magunknak kialakítunk, ezzel üzenve, pajzsként használva a tárgyakat. 

De mégis mit üzenünk?

1. A személyes tárgyak túlzott használata arra utal, hogy az érzelmek sokkal nagyobb fókuszban vannak, mint a racionalitás, azaz a kapcsolatok hangsúlyosabbak. Tehát ha telerakod az asztalod mindenféle hülyeséggel, akkor feltételezhető, hogy nem vagy az a földhöz ragadt kocka, és több érzelem szorult beléd, mint egy bögrébe. 

2. A rendezett asztal összeszedett személyiséget tükröz, precizitást. Olyan személyiségre utal, aki jól tűri a monotonitást, képes egy feladatra hosszú ideig koncentrálni. Azaz, ha minden az élére van állítva, akkor Te tuti olyan vagy, aki mindig időben adja le a projektet, és soha nem késik el a szülőiről sem. 

3. A kupi királya a folymatos késő, aki a bögréjét nem viszi ki, hanem inkább másikat emel le a polcról, de mindig van egy új ötlete, amiben kiéli a kreativitását -ez persze nem jelenti azt, hogy például az asztal szomszéd ezt jól viseli...

4. Aki többször rendezi át az asztalát, az a folymatosan megújuló, aki képes párhuzamosan több feladat elvégzésére, de ha nem érdekli a feladat, akkor el tudja veszíteni az érdeklődését. Azaz, ha állandó rendezkedésben vagy, akkor Te a melóban is rendezkedsz, már csak arra kell odafigyelned, hogy ne ess túlzásokba, mert akkor fontoskodóvá válhatsz.

5. A személyes tárgyak teljes hiánya arra utal, hogy zárkózott személyiséggel állunk szemben. Ez a típus egészen biztosan nem pletykál, viszont simán előfordul, hogy azt sem mondja el, amit viszont el kéne. Ha ilyen vagy, akkor tuti, hogyha készen van egy feladattal, akkor nem jelzel, hanem inkább kivárod, ami nem feltétlenül a legjobb taktika. 

És ha tényleg üzenet az asztalunk, vajon tudatos-e, vagy csak kivetítjük a bennünk rejlő érzelmeket...?  

Bárcsak ilyen egyszerű lenne megválaszolni a kérdést, hogy igen vagy nem. De a helyzet az, hogy mint minden, ami belülről fakad, az bonyolult. Így van ez az íróasztallal is, de ami biztos, hogy vannak jelek, ezek közül pedig Te döntöd el, hogy mit használsz, és mit veszel észre. Most pedig fogadjunk, hogy éppen az asztalodat nézed, és a szomszéd Juliét, hogy igazam van-e... 

Ha van kedved még minket olvasni, akár azért, mert igazunk volt, akár azért, mert nem, jelölj be a Facebookon.

https://www.facebook.com/Noi.akademia/