Nézzük a tényeket, a férfi az férfi, a nő pedig nő. Micsoda megállapítás -haha. De tényleg, és itt be is fejezhetném, mert pont ez a lényeg. Az igazi férfi az nem nőies, és nem lehet kiherélni, főleg nem egy nőnek. Az igazi férfi az férfi marad minden helyzetben, és nem válik nőiessé... Be tudja verni a szöget, meg tudja védeni a nőt és közben ki tudja nyitni az ajtót, ugyanis genetikailag erős, kitartó és védelmező. Így épül fel, mióta világ a világ. Ebből fakad az, hogy mi nők párás szemmel nézünk fel rátok férfiak, és csodálunk, imádunk és szeretünk egyszerre titeket függetlenül attól, hogy a nyakkendő stimmel-e az öltönyhöz, vagy a zokni a cipőhöz. Egyszerűen csak csodálunk, és elveszünk. Na már most ebben a párás szemes állapotban mégis hogyan lehet kiherélni egy férfit -Csernus után szabadon használom ezt, bár minden érzékszervem tiltakozik a kifejezés ellen - sehogy. Innen aztán már tényleg nagy kérdés az, hogy akkor mégis miért létezik ez, miért beszél mostanában mindenki erről és miért minket nőket tesztek felelőssé ti a férfiak? Mégegyszer vegyük át:

erős, határozott, védelmező... Paradox. Akkor mi a fene történik mégis?

Én magam az eldigitalizálódott valóságot tartom felelősnek azért, hogy létrejött a férfiak között egy pasi kaszt. (Lábjegyzet: a férfi az férfi, a pasi a "kiherélt férfi"). Azt a virtuális világot, aminek a használata szuper, és nagyszerű, de a mértéke túlzott és ebből adódóan személyiséget deformál... Többek között a férfiakét, akik már nem udvarolnak, csak írnak egy üzenetet, akik már rendelik a kaját és olyan mértékben válogatnak, amely válogatás felér egy castinggal. Verseny lett a kapcsolatokból egy félig virtuális térben, ahol a normális egy kifordult miegymás, és a trendi valamiféle őrült sokk. Ha élne az édesapám, biztosan kikelne magából, ha hallná, vagy látná mindezt, pedig az öregnél sármosabbat nem ismertem, és nála mindig stimmelt a zokni a cipővel... Illatos volt, és frissen borotvált, kinyitotta az ajtót, és úgy udvarolt, hogy áhítattal néztem... Sírni is láttam, ugyan csak egyszer... de akkor is férfi volt a szó legnemesebb értelmében. A kisugárzása olyan erős volt, hogy fel sem merült más.

Én közben pedig hiszem, hogy itt vannak még a férfiak, azok, akik erősek, határozottak, és védelmeznek... Hozzátok szólnék most, kérlek tanítsátok meg a fiaitokat férfinek lenni, mert mi nők minden emancipáltság mellett szeretünk titeket és hiányoztok, nem a pasik kellenek nekünk... De tény, hogyha sok pasi vesz körül minket, akkor kénytelen kelletlen átvesszük a szerepet, az irányítást, mert az életnek mennie kell, és mint ilyen, nem állhat meg azért, mert most egyfajta őrületben tengődik a világ. És hogy közben ezt élvezzük-e? Őszintén szólva egy darabig nagyon is... de ez egyfajta emergency üzemmód, nem megy a végtelenségig.

Szóval kedves pasik, tessék férfinak lenni! Először például a felelősségét felvállani a herélésnek, és nem ráfogni a gyengébbik nemre.

Ha van kedved, kövess minket a Facebookon is

https://www.facebook.com/Noi.akademia/